Te is ültél már feszengve a gyerek első szülői értekezletén, amikor feltették a kérdést, hogy “ki vállalja sz SZMK-t?” Mindenki lesüti a szemét, elfoglaltnak tetteti magát, kerüli a szemkontaktust – és kivár… Várja, hogy ki az, akiben a kötelességtudat nagyobb mint a kényelmesség, akiben megszólal valami hang hogy “nehogy már az én gyerekem osztályában ne legyen senki”, és felteszi a kezét. A többiek fellélegeznek, és az anyukán a nyolcadikos ballagásig rajta marad a bélyeg. A következő évben már nincs is feszengés, mindenki kérdőn és bizakodva néz rá, hogy te tavaly is olyan jól és lelkesen csináltad, ugye most is elvállalod? Később már fel sem merül a kérdés, automatikussá válik hogy te vagy az SZMK-s, az egész szavazás csak formalitás. Még meg is győzik magukat, hogy neked tesznek szívességet, hiszen te ezt kimondottan szereted csinálni, itt vezeted le a fölös energiáidat.

Pedig egy SZMK anyukának pont annyi a szabadideje, mint a többi szülőnek. Neki is van munkája, családja, háztartása… De valahogy az átlagnál fontosabbnak érzi, hogy a terem ahol a gyermeke a napjait tölti minél szebb, hangulatosabb legyen, a pedagógus vagy óvónő aki egész évben foglalkozik vele kapjon valami figyelmességet év végén. Ezért hajlandó áldozatokat hozni, beszedi az osztálypénzt, kitalálja és megveszi a tanároknak az ajándékot, a virágot, képviseli a szülőket az iskolai megbeszéléseken.

Ez nem egy hálás feladat, ritkán jár érte köszönet. Mindig van, aki sokallja az osztálypénzt, vagy egyszerűen csak nem fizeti be, az ajándék nem tetszik, mást vett volna, sokba került, majd ő úgyis vesz külön, erre nem ad be pénzt. Ötlettel ritkán járulnak hozzá, döntést nehéz kicsikarni, a határidő közeleg… Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ritkán sikerült nullszaldóval zárni, pár ezer forintom mindig bánta mert évzáró után már nem lehetett a nem fizetőket utolérni. Sokszor már én éreztem kínosnak, hogy megint kuncsorgok a pénzemért. Minden évben megfogadtam, hogy jövőre én ezt abbahagyom – aztán jött az első szülői, mindenki csak nézett rám hogy ne hülyéskedj, olyan remekül csinálod, vállald el és majd segítünk! És újra és újra belementem. Mert SZMK anyukának lenni szerintem valamiféle belső tulajdonság, értékrend, amit nem tud az ember meghazudtolni.

A feladattól csak akkor szabadultam meg, amikor a fiam gimnazista lett. De az eltelt évek alatt nagyon sok olyan tapasztalat és ötlet halmozódott fel, amit szívesen átadnék az utánam jövőknek. Létrehoztam egy zárt csoportot, ahol ezeket az ötleteket egymással megoszthatjuk, tanácsot, segítséget lehet kérni egymástól, vagy csak egyszerűen jól esik elmesélni a gondokat egy olyan társaságnak, aki ezt teljes mértékben át tudja érezni.

Ha a fenti sorokban magadra ismertél, akkor gyere és csatlakozz hozzánk! SZMK Anyukák Titkos Társasága 🙂

SZMK anyuka: túlbuzgó, balek, vagy csak lelkiismeretes?

2 thoughts on “SZMK anyuka: túlbuzgó, balek, vagy csak lelkiismeretes?

    • 2017-10-10 at 18:51
      Permalink

      Ó, dehogy, sőt 🙂 Nem akartam diszkriminatív lenni, csak eddigi pályafutásom alatt kizárólag anyukák töltötték be ezt a tisztséget. De íme az üdítő kivétel!

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.