Autentikus olasz receptek télire

Akik közelebbről ismernek azok tudják, hogy a mi családunk egy “kis Itália” Budapesten. A férjem ugyanis olasz, és bár úgy döntöttünk hogy Magyarországon telepedünk le, de az ajtón belépve mégiscsak kicsit Olaszországban érezheti magát aki betoppan. A tévében olasz vetélkedő megy éppen, a konyhában fő a spagetti… ami ha elkészül akkor elkurjantom magam hogy “a’ tavola” – vagyis asztalhoz – és mindenki eldob kaszát-kapát és rohan, mert a tészta nem várhat 🙂 Úgy gondoltam, hogy az olasz konyha napja (január 17) alkalmából megleplek titeket egy saját válogatással, íme az olasz receptek Szizi módra.

A férjemmel töltött 27 év alatt elég sok ragadt rám az olasz konyhaművészetből (ő is remekül főz) de a magyar ízlésvilágon nőttem fel, ezért olyan recepteket ajánlok ami biztosan itthon is sikeres lesz és nem kellenek hozzá egzotikus alapanyagok. Pontosan tudom mi kapható itthon akár a sarki Aldiban is. A válogatás fő szempontja az évszak volt, ezeket az ételeket a hozzávalók és a tápértékük miatt leginkább télen szoktam készíteni. A hagyományos recepteknek számtalan verziója van, én azt írom le ahogy én csinálom. Ahol ez nagyon eltér a tradicionálistól, azt külön jelzem. A főzéshez én olívaolajat használok, ha azt más zsiradékkal helyettesíted akkor az íz némiképp változhat, de rossz biztos nem lesz 😉

Zuppa umbra – Umbriai leves

hozzávalók: 200 g tört tönkölybúza vagy árpagyöngy, 1 hagyma, 1 zellerszár (nem gumó, hanem az a zöld, tényleg van az Aldiban), 100 g bacon szalonna, 100 g paradicsompüré, leveskocka, 2 szem krumpli, olaj, só, bors

elkészítés: A hagymát és a zellerszárat apróra vágjuk és 2 kanál olívaolajon pirítani kezdjük. Hozzáadjuk a felszeletelt bacon-t és alacsony tűzön addig sütjük míg majdnem ropogós lesz. Hozzáadjuk a paradicsompürét, a leveskockát, a két megtisztított és felkockázott krumplit meg a gabonát. Összekeverjük és annyi meleg vízzel felöntjük, ami éppen ellepi. Kis lángon kb egy órát főzzük, ha kell a vizet pótoljuk. Tálaláskor a tetejére kevéske olívaolajat, frissen őrölt borsot és reszelt juhsajtot teszünk. (A tányér aljába lehet tenni egy szelet fokhagymával bedörzsölt pirítóst vagy szikkadt kenyeret és arra szedni a forró levest, úgy még kiadósabb.)

 

Gnocchi di zucca – Sütőtökös galuska (ejtsd: nyokki di cukka)

hozzávalók: 300 g sütőtök püré, 2 tojás, 350 g liszt, só, bors / fél póréhagyma, 50g vaj, húsos szalonna (speck), parmezán

elkészítés: A sütőtököt megtisztítjuk és sós vízben megfőzzük, majd krumplinyomón áttörjük (vagy ha lusta vagy, mint én, akkor turmixban pépesíted). Hozzáadjuk a tojást, a lisztet, a sót, és kikeverjük a tésztát. Eredetileg a recept szerint gyúrható tésztát kellene hogy kapjunk, amit kézzel lehet formázni, de ehhez nekem mindig annyi lisztet kellett még hozzáadni a receptben jelzett mennyiséghez, hogy végül túl kemény lett a nudli. Aztán egy étteremben az alakjából rájöttem a titokra: kanállal szaggatják, mint mi a galuskát, így nem baj ha lágyabb a tészta. Lobogó sós vízbe evőkanállal kell beleszaggatni és kb 4-5 percig főzni. Közben serpenyőben a vajon megpároljuk a pórét meg a kockára vágott szalonnát, és erre szedjük rá a kifőtt galuskát. A tetejét tálaláskor megszórjuk reszelt parmezánnal.

 

Ragú al Bolognese – Bolognai ragu

hozzávalók: 500 g darált hús (legjobb ha fele sertés fele marha), 1 nagy répa, 1 nagy hagyma, 2 zellerszár, 1 dl száraz fehér bor, 400 g (1 doboz) hámozott paradicsom, leveskocka, olívaolj, só, bors, szerecsendió

elkészítés: A répa/hagyma/zellerszár triót apróra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk (ez a bizonyos “soffritto”, ami nagyon sok recept kezdete, mint nálunk a pörlölt alap), aztán rátesszük a darált húst és kifehéredésig sütjük. Felöntjük kis fehér borral, ha elpárolgott hozzáadjuk a paradicsomot, kis vizet, a leveskockát és 1-3 óráig főzzük. Menet közben pótoljuk a vizet. Tulajdonképp már fél óra után megfől a hús, de minél tovább rotyog nagyon kis lángon, annál finomabb lesz. A kifőtt tésztára tesszük és parmezánnal megszórjuk. Az eredeti recept szerint tejet és csirkemájat is tesznek bele, de én ezeket mellőzöm. Viszont a tradicionális hosszú főzési idő nem megspórolható, ez nem egy villámétel. Cserébe jó nagy adag lesz belőle, a fagyasztást és a melegítést is jól tűri.

 

Coda alla vaccinara – Marhafarok henteslány módra

hozzávalók: 1 kg marhafarok, 1 sárgarépa, 100 g zsírszalonna, 1 kg hámozott paradicsom (vagy 2 doboz 400 grammos konzerv), 2 zellerszár, petrezselyem, 3-4 db szegfűszeg, 1 nagyobb vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 dl száraz fehér bor, 3 ek olívaolaj, 2 kk kakaópor, só, bors

elkészítés: A szalonnát felaprítjuk és egy kevés olívaolajon üvegesre pároljuk. Beletesszük a megmosott, feldarabolt marhafarkat és fehéredésig sütjük. Hozzáadjuk az (akár mixerben!) apróra vágott  hagymát, fokhagymát, répát, zellerszárat, a pár szem szegfűszeget és a felaprított petrezselymet. Ha elfőtte a levét, akkor hozzáadjuk a bort, sózzuk és borsozzuk. Kis lángon lefedve főzzük egy 20 percig. Miután letelt az idő hozzáadjuk a paradicsomszószt és ha kell pótoljuk a vizet is. Lefedve, alacsony lángon főzzük az állat korától függően kb 3 óráig. Ha már megfőtt, akkor kiveszünk egy kevés szaftot, feloldunk benne két kiskanál kakaóport, majd visszaöntjük a lábosba. Az eredeti recept szerint a végén tesznek bele fenyőmagot és mazsolát de ezt én nem szoktam. Nagy előnye ennek a fogásnak, hogy azon kívül hogy a hús friss kenyérrel remek főétel, a megmaradt sűrű szafttal másnap főtt tésztát lehet szervírozni, így két legyet ütök egy csapásra 😉

 

Zaeti Veneziani – Velencei keksz

hozzávalók: 150 g liszt, 75 g kukoricadara, 75 g vaj. 1/2 pohár tej, 30 g olívaolaj, 2 kanál cukor, 1 pohárka pálinka, 50 g mazsola, 1/2 csomag sütőpor

elkészítés: Az összes hozzávalót egy tálban összekeverjük, sütőpapírra kanállal halmocskákat rakunk belőle vagy kézzel kis lapos gombócokat formázunk és aranysárgára sütjük. Ennyi. Férjem  Gianni nevű nagybátyja velencei, ő szokta ezt készíteni, tőle tanultam el. A “zaeti” (vagy ahogy az ő kézzel írott receptjén áll “saeti”) helyi tájszólásban kb sárgácskákat jelent. Az állaga a kukoricadarától érdekesen szemcsés és ropogós, nekünk bejön. Remélem majd nektek is.

Több hasonló válogatást is tervezek, egy csomó téma eszembejutott erről. Aki feliratkozik a blogra, az értesülni fog róla ha megjelenik újabb cikk.

Ha tetszett a bejegyzés akkor biztatásképp nyomj rá egy like-ot, ebből fogom tudni hogy van rá érdeklődés és érdemes folytatnom 🙂 Ha esetleg kérdésed van, arra is szívesen válaszolok!

 

 

Az olasz konyha télen
Cimke:         

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: